David Lynch nyilatkozta nemrég egy interjúban, hogy „a kábeltévé az új művészmozi.” Ezzel sokan vitába szállnának, de annyi biztos, hogy a mozi most nem a kísérletezésről szól. Amerikában fénykorukat élik a sorozatok, tavaly például 455 széria futott a tévében és a streaming-szolgáltatókon, és ebben a reality show-k benne sincsenek. Ennyi sorozat nem ment még soha, és ez a szám idén csak nőni fog. Akkor jöttem rá erre, hogy a Peak TV korát éljük, mikor elkezdtem jegyzetelni, hogy milyen friss premierekbe kéne belenézni, és egyszerűen fel kellett adnom, mert ennyi idő a világon nincs.
Szerencsére a Dirk Gently's Holistic Detective Agency-nek adtam esélyt, pedig a BBC America egyik sorozatáról van szó, amely csatornáról azt se tudtam, hogy létezik. Valóban nem is nézik sokan, egy eldugott kábelcsatorna lehet, a Dirk Gently részeit például 200-300 ezer ember nézte; ez még magyar viszonylatban is siralmas lenne. Tartottam tőle, hogy – nézők hiányában – valami kis költségvetésű, egy-két helyszínen játszódó, félamatőr sorozatról lesz szó, amit Elijah Wood is csak azért vállalt el, mert már nagyon rég volt a Gyűrűk ura, és kellett az aprópénz. És az a durva, hogy nem erről van szó.
Olyan lendületes, olyan szórakoztató, hogy azt a nyolc részt rövid idő alatt végig kellett néznem. Abszolút filmes a képi világ, de mellé akkora agyfasz az egész sorozat, hogy olyat régen láttam. Mozifilmként, két órában eleve nem működne, és már az előkészületi fázisban elutasítaná a stúdió. A készítő, Max Landis a filmes világból érkezett, az ő életműve elég vegyes és minőségileg igencsak hullámzó, de azért tisztelet jár neki, hogy Douglas Adams novelláját kellő bátorsággal írta át. Sok minden nem is maradt a forrásműből, csak maga a szemlélet, hogy itt aztán bármi megtörténhet.
Emiatt a Dirk Gently nem fog mindenkinek tetszeni. Túl komplex, túl nyakatekert, a humora száraz, a hangulata szürreális, a cselekmény véres. Nem kiszámítható, és több rész kell, mire összeáll, miről is szól. De hát ez nem is baj. Végre valami, ami nem akar mindenkinek szólni. Végre egy eredeti ötlet, ami önmagához akar hű lenni, és a készítői víziót tükrözi, nem a fókuszcsoportok ízlését. Megmutatja, hogy egy sorozat több is lehet annál, mint amit eddig gondoltunk a műfajról.
A sorozat megkapta a 2. évados megrendelést a csatornától, szóval úgy tűnik, ilyen kevés nézővel is megérte nekik elkészíteni. Ez pedig azt jelenti, hogy innentől kezdve mindent lehet, nem kell nagy számokat villantani a fennmaradáshoz. Lehet vadulni, jöhetnek az eddig fiókban heverő művészi elképzelések, mert ha valamikor, akkor most a tévé vevő erre. Nem véletlen, hogy maga David Lynch sem egy új filmmel tér vissza. Nem is akar, de ami szomorúbb: valószínűleg nem is tudna. Lynch öreg bútordarabnak tűnne az animációs filmek és a világpusztító kasszasikerek közt, az ő hangja szimplán eltűnne a zajban. A kábeltévén visszatérő Twin Peaks viszont nagyon úgy néz ki, hogy megkapja a figyelmet, amit megérdemel.
