most éppen ez

The Queen’s Gambit: a sorozat, amit százszor láttál már, de mégse bánod meg, ha megnézed

2020. november 20. - dividum

A Queen’s Gambit, vagyis A vezércsel, a Netflix új, hétrészes minisorozata elég jó érv amellett, hogy miért alakultak ki a filmes klisék: mert működnek. Igaz, hogy ettől kiszámíthatóvá és elcsépeltté válhat a cselekmény, de időnként pont ez az, amire a nézőnek szüksége van – mint egy jó meleg plédre télen –, és meggyőződésem, hogy a sakkmesterré váló lány története a tradicionális felépítése miatt fog tetszeni sokaknak.

queensgambit1.JPG

Szögezzük is le az elején: sakkjáték talán még sosem volt ilyen izgalmas. Bombaként ketyegő óra, halántékon lecsorduló izzadság, reflektorfény, lélegzetvisszafojtás – minden van itt, amitől elhihetjük, hogy élet-halál küzdelmet látunk, és nem kötött kardigános introvertáltak sportját.

A sport- és életrajzi filmek összes drámai fordulatát felvonultatják: a nehéz gyerekkorú főhős a semmiből, a nincstelenségből kitörve indul meg a siker útján. Ez az egyetlen esélye a kitörésre, ezért egy lapra tesz fel mindent. Diadalmenet diadalmenetet követ, hogy aztán egyre nagyobb akadályokkal kelljen szembenéznie.

A győzelmet mindig mélypont követi, a mélypontot pedig mindig győzelem, és ez a hullámvasút ugyanúgy ráilleszthető a sakkra, mint a magánéletére.

A sorozat viszont kiemelkedik a középszerűségből azzal, hogy a jól ismert receptet több fronton is igyekszik elfedni. A produkciós minőség magas, minden képkockájáról süt az igényesség. A Netflix nem sajnálta a pénzt a díszletekre, a korabeli ruhákra, amikből ráadásul jó sok van, a cselekmény pedig van annyira pörgős, hogy sehol se időzzön el túl sokáig, így ritkán kell ugyanazokat a belső tereket néznünk. Amiben még egyértelműen lekörözi az old school életrajzi filmeket, az a képi világ, ami egyszerre bátor és trendi. Nem finomkodtak, bátran letekerték a színeket, és olyan vintage szűrőt adtak az egésznek, hogy tényleg az ’50-es, ’60-as években érezzük magunkat még akkor is, ha mindent digitális kamerával vettek fel. A szereplők megvilágítása néhol már megmosolyogtatóan drámai: bizonyos jeleneteknél annyira sötét van, hogy jóformán csak a színészek sziluettjét látjuk.

Ez az a sötét kinézet, ami mostanság olyan trendi, és amivel – az igényességen túl – érezhetően súlyt akartak adni a történetnek. Félreértés ne essék, ennek ellenére ez a sorozat elsősorban a szórakoztatásról szól, közel sincsenek akkora mélységek, mint azt időnként láttatni szeretnék. Karakterközpontú, de a sodró cselekmény ritkán engedi, hogy a sorozat lélekelemzésbe forduljon.

A főszereplőnek is csak a zseniális Anya Taylor-Joy (Beth Harmon) játéka ad extra dimenziót, és nem lepődnék meg, ha a forgatókönyvből ez eredetileg hiányozna. Annyi biztos, hogy nélküle és a többi színész játéka nélkül nehezebben feledkeznénk el arról, hogy ezt a történetet tulajdonképpen csomószor láttuk már.

queensgambit2.JPG

Előjönnek olyan témák, mint a nőiség, az anya-gyerek kapcsolat, a szexualitás, a függőség vagy hogy mit jelent a siker. Egy fejbiccentést megér, hogy foglalkoznak ezekkel, de igazán egyikről sem mondanak olyat, aminek komoly jelentősége lenne. Főleg a függőség bemutatása nagyon felszínes, ami inkább csak a „meg nem értett, önpusztító zseni” kliséjét erősíti, és csak azért került be, hogy fokozza a drámát. Ugyanakkor a feminista témákkal meglepően jól bánnak, valahogy organikusan szövődnek a cselekménybe. Üdítő volt látni, hogy nem jellemhibaként tálalták, hogy a főszereplőnek több férfi is volt az életében, és kortársaival ellentétben nem házasodott meg és szült gyereket rögtön az érettségi után.

Ha van antifeminista filmes toposz, akkor mondjuk a manic pixie dream girl kliséje tutira az: talán ismerős, mikor egy lánynak csak annyi a szerepe a sztoriban, hogy a főhős férfinek segítsen elérni a céljait, aztán többé nincs is rá szükség. Nem vagyok filmelméleti professzor, de a Queen’s Gambit lehet, hogy megteremtette a manic pixie dream boy-t, rögtön többet is, akik csak arra jók, hogy a főhőst átlendítsék az akadályokon. Elsősorban Dudleyra, akarom mondani Harry Beltikre, vagyis Harry Mellingre gondolok, aki a megyei szinten megrekedt sakkbajnokot alakította, de talán ugyanez megáll az igazából szerelmes kisfiúra is, akarom mondani Benny Wattsra, azaz Thomas Brodie-Sangsterre, aki az országos szintig jutott a sakkban.

A sorozat egyébként egy regényen alapszik, és bár úgy működik, mint egy önéletrajzi alkotás, nincs valóságalapja. Ez azt is jelenti, hogy a történelmet elég rendesen meghamisítják, például azzal is, hogy egy nőt tesznek olyan – egyébként történelmileg jól dokumentált – közegbe, amit akkoriban még inkább a férfiak domináltak. Érdekes belegondolni, hogy mekkora felháborodás lenne, ha ugyanezt egy népszerűbb sporttal, a focival vagy – tudom is én – a baseballal tennék meg. Jobban belegondolva viszont lehet, hogy egyenesen szívmelengető lenne megnézni, ahogy a magyar válogatott sorra nyeri a 40-50 évvel ezelőtti világbajnokságokat, még ha tudnánk is, hogy ez csak egy tündérmese.

Ahogy a romantikus filmek happy endje is azon múlik, hogy mikor marad abba a film – a házasságnál vagy a válásnál –, úgy itt is érezzük, hogy ez csak a készítők kegyein múlik, mert a dolgok nem állnak túl jól Beth számára (alkoholizmus, gyógyszerfüggőség stb.). Meg lehet nézni, hová jutott a valóban létező sakkzseni, Bobby Fischer, és akkor megállapíthatjuk, hogy mégse akkora baj, hogy a függőséget és a mentális egészséget ilyen felszínesen kezelték. Elvégre ha rosszul akarjuk érezni magunkat, majd benyomjuk a híradót. Néha, egy hideg téli napon meg tényleg nem kell több, csak egy jó meleg pléd, meg az, hogy beleképzelhessük magunkat valaki szerepébe, aki nem ismer lehetetlent, és a puszta akaraterejével a világ egyik legjobbjává válik.

A bejegyzés trackback címe:

https://mosteppenez.blog.hu/api/trackback/id/tr4516292612

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása